Kedves s.ári! Gondolom horváth ágnes volt egy miniszterre gondolsz. Neve szándékosan kis betüvel.S hogy én mit gondolok róla?! Elmondtad helyettem is. Szebb Jövőt! ágnes és hasonszőrüek nélkül. Üdvözlettel: M Tamás
2009.11.14. 13:53
Ria
Egy kis melegség kéne még a gyorsan tünő őszi fényből, a lelkem borzadva fél a közelgő tél zord hidegtől.
2009.11.14. 12:23
s.ári.
Hát persze. Könnyü azt mondani, javalni, kívánni, ajánlani, tanácsolni és a többi, hogy:"Légy egészséges"! Légy-ek. Ja. Meg zabbájak sok gyümölcsöt gyógy(sz@r) helyett mer sz@r a bittos az orvosság főleg akkor ha nem is használ, legföjjebb árt. Nekem má semmi sem árt, de nem is használ. Csupán csak elnézem, hogy pusztul a nép, hogy megy tönkre egészségünk s félünk, hogy hijába van kórház itt-ott ott sz@r a helyzet és tugyátok mér? Hát azér picinyeim, mer ilyen mocskos Ágnes félék, /vót eg miniszter asszon/,...pallóra tétetette,majd nagy peckesen kivonút Celebezni a cigányokkal afrikába pár milláért mintakijóvégeztedógát n yut eszembe hirtelen milyen Ágnes vót a nagyv@lagu, de Ti bisztosan tuggyátok kire gondolok, hogy az ördög húzza a faxára őt is és mindenkit aki-k az egészségügyet kimelleszteték. Tessék?! Tán nincs igazam? Úgy, hogy kaptyatok a fejetekhő és tuggyátok há húzzátok az X-et tavasszal. Éljen a Jobbik! Éljen az igazság! Vigyázzatok magatokra és bocs a hibás írásért. És persze azér is, h ennek a sz@rházinak nem jut eszembe még mindig a neve. Jobb is! Sziasztok!!
Egy leány igen nagy jártassággal bírt az elbeszélés tudományában és
mitologikus „elemek” sorozatát vásárolta fel - az elektromossági szaküzletekből és
majdhogynem ez lett a veszte(m) .
Egyre erősödött csak benne a vágy és a gondolat , hogy valamiről , vagy
valakiről mítoszt gyártson és eldöntötte magában , hogy fejét mítoszgyártásra adja .
Szegény feje(m) …
Budapest belvárosát járogatva , már csak itt-ott lelhetők fel mítoszteremtő
műhelyek , melyeket egyszerűen csak pártszékházaknak neveznek .
Nem vagyok az a személy , aki tagadná azt , hogy a mitológiának is lehet
mondanivalója , noha nem voltam sohasem az ilyen-olyan misztifikációknak
feltétlenül a híve sem .
Ez a lány azonban egy legendás hősről való elbeszélésbe kezdett , mit úgy
látszik valamiképpen nem talált meg mindennapjaiban .
Kiszemelt hősét természetfelettivé nagyította elbeszélésében , amiként a
fényképész is felnagyítja negatívjait – tetszése szerint .
Egy meghatározó dolgot azonban elfelejtettem megemlíteni és nem is lett
volna semmi baj(om) sem ebből , de a mitikus mesék középpontjába engem
állított be ez a szerény , ám a mítoszteremtéshez mégiscsak remekül értő leány .
Oly akkora leleménnyel és fantáziával alkotta meg a rólam szóló legendát ,
hogy már-már magam is elhittem - és innen keletkeztek a jajok .
Egy nap azonban arra ébredt e leány , hogy meggondolta magát és hirtelen
mítosztalanításba kezdett .Értem én a demitologizálás lényegét , viszont ha
rólam van szó nem feltétlenül fogadom azt el , bár igencsak szükséges lenne .
Arra kérem a gyöngébb lelkületű Kedves Olvasóimat , hogy innen már csak
saját felelőségükre olvassák tovább ezen soraimat !Én szóltam .
Azt is elfelejtettem megemlíteni még , hogy ez a leányzó az igen akaratos
fajta leányzók közül való volt és elővett egy nagykalapácsot , hogy szétverje az
általa alkotott bálványt .Jól megkaptam – tőled , mert Te voltál az a leány !
Ha magam kezdenék most mítoszgyártásba , úgy azon kalapácsról
fabrikálnák egy csodálatos mítoszt , melynek nyelén ott tudhatom
ujjlenyomataidat és amelyen mindvégig érezni lehet majd kezeidnek melegét .
Az egyetlen gond csupán az lehetne e dologban , hogy magam nem
foglalkozom mítoszgyártással és szeretetem nem lehet bálványimádás tárgya .
Amúgy - sohasem emelnék rád kalapácsot .Még sarlót sem .
Engem a vakcina (infulenza),...iránti bizalom növelésére nem tud serkenteni senki és semmi. Nem véletlen az sem, hogy 120 ezer egészségügyi dolgozóból mindössze alig egy negyede oltatta be magát. Soha nem kértem, soha nem kaptam és Istennek hála, az infulenza elkerült. Reménylem Téged is elkerül!
2009.10.18. 08:11
vart
Én csak néhány vers idézetet szeretnék veletek megosztani.
Nemes föld, ha lelkedben markolok, talán nem magamat ölelém?
Add meg békém föld, hogy ha egyszer benned lelem álmomat, örök nyugtom ne zargassa, se bánat, se bűn, vagy kárhozat!
Porlepte mezők felett, vonyító utódok útján, Megannyi nép talpa jár majd a hunok útján.
Fáradt utamon börtön a tavasz, ami kelepcébe zárja porrátört lelkemet, Sárból épült váram pajzsot ragad, hogy megvédje és óvja az életet.
A legnyugvó napnak vagyok a fia, táncot járok a végítélet peremén, A kietlen vidéken csak az ellenség van jelen, a dögevő keselyűk és én.
Egyedül járok köztetek, kik párosan jöttetek, mosolygok, s mondok szavakat, néha a hangom elakad, nehéz a magányososk éjje, sápadtan alszanak mint eldobott kődarab, mit elrejt a holt tavak, zöld színü fénye. Ha volna valaki...