Menekülőtorony ---CCLV. ---
Sohasem értettem a női agy belső parancsait , de Te mindig megérzed ha közel van
a baj - és ha végképp nem sikerül lecsendesedned , úgy elbújsz menekülőtornyodba .
Életed nem szokványos mégis új elemekkel tarkítod azt , hogy pályaképem lehess .
Érdekes világok találkoznak bennünk és nagy területek nyílnak fotografikus memóriád
fejlesztésére .
Párbeszédben maradsz a valósággal és körzővel szerkeszted szerepköröd és
pont ezért nem értem azt , hogy miként kerültél hirtelenjében a padlásra (?) , jóllehet
az imént még padlót fogtál . Ilyenkor próbállak mindig is meggyőzni , hogy nem
cselekedhetsz mások helyett – de vajon felengedsz-e menekülőtornyodba ?
Nem szeretnék azonban senkit sem bevonni keresésedbe – amennyiben nem vagy
jelen .
Talán sok szálon futsz , amióta szárnyaid nem találod .
Nagyon erős kérésnek találod most részemről , ha menekülőtornyodból felvételeket
szeretnék készíteni , de nem erőltetem .
Útjaid és programjaid leszervezése , rengeteg energiádat felőröl(t) .
Az embereket egyenként vizsgálgatod , mint aki fogást keres a lovon .
Magam , még idejében figyelmeztettelek , hogy szíved nem búvárszivattyú és
az is meglep , hogy újabban látomásaid vannak és még a fákat is agglegényeknek
nézed – igaz a fák tekintetedtől akár virágzásba is borulhatnának , ám mégis a
menekülőtornyodba rohansz .
Úgy tennék érted valamit , de közben saját szívem ütésszáma is döntően
megváltozott – ám még néhány fülbemászó kérdéssel megpróbállak tovább
fárasztani , viszont Te frappánsan visszakérdezel , hogy mi is a különbség – az arány
és az arany között ? A kérdés valóban nem parányi , hanem páránál nagyobb …
Már hosszabb időt is eltöltünk a toronyban , amikor sejtelmes felhősödés
kezdődik el és valami rossz megérzés fog el , hogy az első közeledő felhőre
átlépsz , ám az idő váratlanul kitisztul és engedélyt adsz , hogy fényképezhet(l)ek .
Talán finomabbra hangoltabban kellett volna kezeljelek hiszen szépségeddel
rengeteg nehézséget kell magaddal cipelned .
Talán most , ha későre is – de végre megérettem , hogy a szépség is nehézség ,
mely még az ólomnál is nehezebb .
Menekülőtornyod , már hosszú ideje üresen áll , de olykor még meglátogatom – hol
a toronyablak azóta is nyitottan hagyva – melyen ha kinézek , talán még lekaphatom
fényképezőgépemmel – azon távolodó lábnyomokat , melyet a felhők hűségesen
megőriztek … Légy boldog – és köszönöm , hogy elolvasol !
M B - 2009 augusztus 22 - Baráti Szeretettel :
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
